Dragomán György nyitja meg a tudomány és művészet partnerségéből született művek kiállítását. Új helyszínen - Q aula

Június 8-án, szombaton 17 órakor a Q épületének aulájában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 2., https://maps.app.goo.gl/88ShZondHbncDsA28) megnyílik a BME Művészeti Rezidenciaprogramja 2023-24-es évadjának utolsó kiállítása. (A rendezvényről Facebook-eseményben lehet további információkat olvasni.)

A két éve működő kezdeményezés a Magyar Nemzeti Bank és a PADME Alapítvány támogatásával, a Pro Progressio Alapítvány közreműködésével valósult meg. A Magyarországon egyedülálló program a művészeti és a tudományos gondolkodás között teremt párbeszédet azzal, hogy az egyetem különböző tanszékeire, kutatócsoportjaiba, laborjaiba hív meg művészeket, akik az ösztöndíjas időszak alatt az egyetemen szerzett tapasztalataikra reflektáló művet hoznak létre.

Hasonló kezdeményezések léteznek a legkiválóbb nyugati egyetemeken és kutatóintézetekben, a CERN-től az MIT-n és a Sorbonne-on át egészen a Schmidt Óceánkutató Intézetig, amely egy kutatóhajóra szervezi rezidenciaprogramját. Csak a New York Timesban több mint egytucat cikk jelent meg a hasonló programokról az elmúlt évtizedben. A programok célja, hogy a résztvevő művészek a természettudományos kutatás, a technológiai fejlődés intellektuális, társadalmi, etikai kérdéseit állítsák a középpontba, ily módon inspirálva a társadalmi diskurzust ezekről a kérdésekről.

A Műegyetemen az első évadban két képzőművész, Boruzs Ádám és Kocsi Olga kapott tíz hónapos ösztöndíjat. Másodszorra egy, a METU-n divattervezést tanuló diák, Vranek Hedvig, valamint egy külföldi képzőművész, Javier Aparicio Frago töltött rövidebb időt a BME-n, ketten pedig hosszabb ideig dolgoztak együtt kutatókkal. A záró kiállítás az utóbbi két művész, Hajas Katinka szobrász és Szigetvári Andrea zeneszerző munkáját mutatja be.

Hajas Katinka az Anyagtan, anyagszerkezet témán dolgozott, mentora Halász György volt. Műve: Szorongásmalmok – kinetikus installáció (vaslap, 3D-nyomtatott beton, alumínium, elektronika, videó). Szigetvári Andrea a Mesterséges intelligencia, zene és szerzői jog témához kapcsolódott, dr. Grad-Gyenge Anikóval és Forstner Bertalannal konzultált. Műve: Korpusz-kísérletek – mesterséges intelligenciával támogatott interaktív mű szaxofonokra, betonszobrok által megszólaltatott fémlemezekre, közösségi hangkorpuszokra és elektronikára (közreműködik Seleljo Erzsébet szaxofonművész).

Hajas Katinka a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett szobrász szakon 2012-ben. Háromszor nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat, rezidenciaprogramon vett részt Észtországban és Németországban. A Szorongásmalmok gazdag lélektani asszociációkat keltő installáció. Súlyos, imbolygó malmai a BME Építőanyagok és Magasépítés Tanszékének 3D-betonnyomtató eszközével készültek. Ez a technológia a szobrász számára is a kísérletezés lehetőségét, amellett a hagyományos eljárásokhoz képest jóval gyorsabb és kevésbé eszközigényes tárgyalkotást jelenett. Hajas olyan anyagkeveréket akart használni, amely a lehető legközelebb van az építési betonokhoz, mert ezt érezte a legadekvátabbnak ahhoz az érzéskomplexumhoz, amit jobb híján szorongásnak szoktunk nevezni.

Az Szorongásmalmok koncepciója azt használja ki, hogy az anyagokhoz egyszerre praktikus, taktilis és metaforikus viszonyunk van: sűrűségük, színük, felületük egyfelől megtapasztalható élmény, kiaknázható lehetőség, másfelől jelentések sora társul hozzájuk. „Bizonyos érzéskörök jelenléte különböző intenzitással szinte állandó a hétköznapjaimban. Ezek az érzések változatlan éghajlatként dolgoznak a háttérben. Legnagyobb részük egyfajta szorongás, de a bűntudat és a szégyen is gyakran előtérbe kerül. Ezek az érzéskörök nehezen detektálhatóak voltak számomra állandó jelenlétük miatt. Az érzéskörök nehézsége, nyomasztása és a hozzájuk tartozó belső zaj egy mozgó betoninstalláció képében fogalmazódott meg bennem” - mondta Hajas Katinka.

Szigetvári Andrea zeneszerző a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett DLA fokozatot, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Elektronikus, elektroakusztikus és számítógépes zenével foglalkozik, kutatóként és zeneszerzőként is az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet kitágítani a zenei alkotó- és előadóművészet lehetőségeit a technológia használatával. Elnyerte a Bourges-i Elektroakusztikus Zenei Verseny hangzásművészet kategóriájának fődíját a Mandala című művéért, továbbá a multimédia kategória fődíját A kagyló és a lelkész című rövidfilm hangdizájnjáért.

A műhöz vezető kérdésfeltevések közül a két legfontosabb: hogyan lehet a hangszínt leírni, kategorizálni, és mit jelent a szerzőség a mesterséges intelligenciát használó alkotás korában. Az MI-re bízott alkotásnak az a formája, amivel a hétköznapokban találkozunk, például amikor a ChatGPT-t használjuk szövegírásra, felfoghatatlan méretű adatbázisokból merít. Alkalmazható azonban kisebb, a művész által összeállított adatbázisokra – korpuszokra – is hasonló programnyelv. Szigetvári műve a mesterséges intelligencia segítségével, a hangszínek alapján kategorizálja a kollektív gyűjtéssel összeállított hangadatbázis elemeit. A Korpusz-kísérletek tiltakozik az ellen a zeneipari gyakorlat ellen, amely a mesterséges intelligenciát a szerzőket kitörlő, kizsákmányoló módon használja profitszerzésre.

A koncerten ún. komprovizációt – a kompozíció és improvizáció keveréket – hallhatunk: a számítógépen lévő korpuszból előre megadott instrukciók szerint állít össze zeneművet a mesterséges intelligencia, az élőben játszott szaxofonzenére és Hajas Katinka mozgó betonszobrainak hangjára reagálva.

A Művészeti Rezidenciaprogramot eddig a Magyar Nemzeti Bank, a PADME Alapítvány és a Pro Progressio Alapítvány támogatta. A BME most új támogatót keres a folytatáshoz.

A megnyitón köszöntőt mond Czigány Tibor, a BME rektora és Gács Anna, a program vezetője. A nyitóbeszédet Dragomán György író mondja.

GP